Mihalkó Gyula és családja az utolsó, aki kézi erővel, felmenőktől örökölt régi kézi szerszámok segítségével merinói báránygyapjúból készít kalapot az országban. Mihalkó úr kínálata 25-30-féle kalapból áll, s ha mindegyikből minden méretből van egy-egy a raktáron, akkor 250-300 kalap közül válogathat az érdeklődő. A balmazújvárosi mesterember persze leginkább a hortobágyi pásztorkalapokat szereti, amelyek világos hierarchiát tükröznek. Ő készítette a kalapokat a Sobri-filmhez is. A Mandiner balmazújvárosi otthonában látogatta meg Mihalkó Gyulát, a népművészet mesterét.
Illik-e kalaposhoz kalapban menni, vagy hagyjuk inkább otthon? – ezen morfondírozunk, mielőtt kocsiba szállunk és Pestről Balmazújvárosnak vesszük az irányt. Végül kerül kalap a kalaptartóra, ha másért nem, hát hogy a mester vessen rá egy pillantást és értékelje szakmailag: igazán kalapok-e a kalapjaink? Mihalkó Gyulához, az utolsó olyan kalaposhoz igyekszünk, aki merinói báránygyapjúból készít kalapot és a kalap anyagát, a tompot is maga állítja elő.
A fővárosból indulunk, ahol aki keres, az azért talál magának kalapost. Az utóbbi években a pesti éjszakában egyre többeket látni 1500 forintos, kiskarimájú, ócska kínai kalapban, amely pocsék anyagból készül és kényelmetlen viselet. Ha hagyományosabb, kalapabb kalapot hord valaki, akkor három eset lehetséges: vagy eltévedt műparasztnak nézik (esetleg igazinak), vagy zsidónak, vagy magát a húszas évekbe képzelő angol gentlemannek.
Az országban nyolc-tíz olyan kalapos mester van, akik nemezelő technikával készítenek filckalapokat, de teljesen hagyományos, paraszti technológiával valóban csak Mihalkó Gyula csinál kalapot. Őt látogattuk meg Balmazújvárosban.
Szilvay Gergely portréinterjúját híroldalunkon olvashatják.